Egy cipő, egy szív, egy dobbanás
A kérdés és annak oka Miért alkotok? Miért teszem ki magam és alkotásaim az internetre? Önmagam fényezése vágyán túl vajon akarok-e adni valamit? Ez szerintem az első kérdés. Akinek pedig...
Ömlengéseim a 21. századi bonyolult világ nézőpontjaiba beletört bicskájú derekai, egyben tétlen, szignifikáns jelei a fiatalkori elmeroggyanásnak. Kérdések vannak itt válaszok nélkül és izzasztó monológok a konklúzió égető hiányában gyújtják be kihunyt elmék parázsló kemencéit. Vannak itt versek, novellák, folytatódó regény, karcolatok és beazonosíthatatlan töredékei a nyelvnek. Én itt keresem elveszett, talán nem is létező, de meg biztosan sosem talált hangom. Szóval csak olyan lájtos, elrévedt és kiaknázatlan gondolataimat igyekszem a monitorodra vetni, hátha találsz bennük valamit, amitől jobb lesz Neked. Ebben bízom. Nem csak azért ömlengés a neve az oldalnak, mert sok kusza írás talál helyet itt, hanem azért is, mert én ömlengek, mű-flancos stílusom mint egy félrehangolt, elhallgathatatlan, trubadúr hegedű csak szól, mintha nem lenne holnap. Az oldal tökéletlensége, formai, írás- és egyéb hibái, gondjai méltán türözik személyiségemet, ars poeticámat. Ha úgy érzed körbe lengi valami „jó’ van az úgy” hangulat, akkó’ az jó’ is van.
Ömlengéseim tehát pici szívdobbanások, melyek bátortalanul kéredzkednek fel egy kifújt sóhajoddal meghajtott papírrepülőre és utaznak veled valahova, valahova kurva messze. Obszcén, kontár, pimasz, egyetértő, megértő, sértő, pökhendi, érzékeny, primitív és intelligens őrültségek bátor tárháza ez a web-zug. Segíti a lélek feltöltődését, vagy épp megbánt, ez amúgy nagyrészt rajtad múlik. Kinek a pap, kin milyen cipő van és „ki minek gondol, az vagyok annak”. Érezd jól magad!
A kérdés és annak oka Miért alkotok? Miért teszem ki magam és alkotásaim az internetre? Önmagam fényezése vágyán túl vajon akarok-e adni valamit? Ez szerintem az első kérdés. Akinek pedig...
Nem hittem, hogy jössz még, És lesz, akivel nézhetek egy kis TV-t, Olyan jó, hogy itt vagy Tegnap, áh... akartalak... Sajnos nem mertelek, Az életünk sokszor túl meredek, Pedig lejtők sincsenek. Egyedül olyan érdes, éretlen, étvágytalan az élet, Valahol...
Van, hogy elüt, inkább elbasz egy kamion kettőszázzal, aztán beleakad a ruhád, illetve beleakasztja a ruhádat magába a kamion és vonszolni kezd az úton. Ha figyelsz, bírod a fájdalmat, kitartó vagy és elég bátor, akkor ez a kamion egy...
Szeretném, ha étkezés közben az étkezésre figyelnék és nem a telefonomra. Szeretnék fontos lenni, de nem annyira, hogy feladatokat adjatok, csak annyira, hogy tudjam, nem tudtok nélkülözni. De közben tudjatok, csak mégse. Nagyon szeretném nagyon szeretni magam. Nagyon szeretnék...
Amikor rossz, gonosz dolgot teszünk (mindenki pontosan érzi, hogy éppen rosszat tesz – ez egy mély, emberi metafizikai tény; a jó és a rossz létezésének, valamint a közöttük való választás lehetőségének bizonyítéka), valójában elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, mintha...
A főúr elkerekedő szeme, 500 mg koffeint is elbíró csésze. Halálvággyal versengő magas vérnyomás, Érintetlen lepedők oka: mesterséges ébrentartás. A kalapáló szívből áramló véreres artéria egy börtön, A jövőtől egy atombombányi energia kérve kölcsön. Foggal széttépett pillanat pulzáló hatása,...
Az őszi jogi egyetem mindig melankolikus. Tartogat valami olyat, ami véget ér és valamit, ami még nem kezdődött el, de mégis halad. Az angol úgy mondaná, hogy past perfect continuous, vagyis folyamatosan haladó múlt. Átremeg, vagy inkább izzik...
Irodalmi wanna be alak, polgári állással
Ömlengéseim irodalmi menedékek, bátorságba áztatott naiv gondolatok, táplálék az elmédnek, a
szívednek és virágként elhervadt dimenziók túlzó, ismeretlen ideái. A jóízlés teljes
aszkétizmusa profán valótlanságokkal és trubadúri flashelődéssel ötvözve. Vigyázz magadra!