Kacérkodva szakadt a nyakamba az élet. Olcsó és üres húrokat pengetett a halál amíg töltött egy italt. Egy italt a szívemnek, és egyet a lelkemnek. Azt mondta nem ugyanaz a kettő és mindkettőnek jár az ital. Egy feles jár a szívre, ami annyit dobog egész életünkben, hogy szinte minden verése után járna egy ital. Egy feles a lélekre, aminek meg kell kapnia a jussát, mert jósága miatt jár neki. A pokoltól ment meg minket, az igazi tisztítótűz mi magunk vagyunk. Nem engedik, hogy elégjünk! Hadd igyanak! Amikor megittam a két a shotot, a halál újra feladatot adott. Annyi slukkot kell szívnom a cigiből, ahány bűnöm van. Szédültem, és soha nem égett le, az az átkozott cigaretta. Vajon ez a pokol, vagy egy péntek este?
Egy cipő, egy szív, egy dobbanás
A kérdés és annak oka Miért alkotok? Miért teszem ki magam és alkotásaim az internetre? Önmagam fényezése vágyán túl vajon akarok-e adni valamit? Ez szerintem az első kérdés. Akinek pedig szól az a tartalom gyártója, jelen esetben én, de...
Hozzászólások