Mond: meg!

Ha szeretsz mond meg!

Meg!

Olyan vagy nekem, mint amikor a gyerekkorom látom,

egy kispadon a fehér, napos felhőket várom,

Ahogy a boldogságról fantáziálom,

Hogy nem lehet, ami ilyen jó, csak álom!

Ha szeretsz mond meg!

Meg!

Megmondanám,

én alkalomadtán,

Hogy nélküled nem lennék ilyen vagány,

De szerencsére ott lézengsz a bordám,

Bal oldalán,

Így marad nagy a pofám!

Ha szeretsz mond meg!

Meg!

Az érzés vagy nekem,

Amikor kicsiként a reggeli meleg kifli elhiteti velem,

Hogy a világ a legszebb hely az életben,

Mert maradt még egy korty tejem,

Mielőtt iskolába kell mennem.

Ha szeretsz mond meg!

Meg!

Az vagy nekem, mint egy általános iskolai szerelmes álom,

Ami deja vú-ként ül egy Bravo újságon,

És tanít szeretni a szünetben, képzeletben nyáron.

Ha szeretsz mond meg!

Meg!

Az vagy nekem, mint a walkman-ek a Nicklback,

Egy panelban sercegő nagy TV-n az M1,

Amit fru-frus kamaszok a VH1-ra tekertek,

A megfoghatatlan érzés: élni de remek!!

Ha szeretsz, mond meg!

Meg!