Varratok egy tetkót,
Egy olyan motoros balhézós, arcba talpalóst,
Ami úgy adja vissza a hanghatást hogy túl melós.
Varratok egy kényszerített, erőszakos, olyan örökké’ lángot,
Ami két rajzolt görbe ívben égeti meg a világot!
Egy túl magas bekerülési áron is nettósított kamatos kamat képét,
Aztán részegen, mint a hülyék nézek kábán kábel tévét.
Varratok egy alattomos, vasra verten ázó,
Mély pincékbe zárva, víz alatt is tüzet hányó,
Attitűdöt, amelynek kezet csókolni sem szabad,
Olyan sárkányt is ábrázoló „baszd meg magad”.
Ami végre elhallgat, ami oktat, ami segít élni,
A nyakamtól fog a seggemig érni.
A tetkóm én leszek,
Nem jellemezzenek az egyesek,
Csak a rám varrt jelmezek,
Buszra se személyiséget se jegyet többet nem veszek.
Remélem majd a történészek is leírják:
Túl menő voltam ahhoz, ami nektek itt a világ.
A tetkóm vasárnapi akciós, injekciótűs olcsó fajta,
Amin a csizmámmal taposom magam négyszer arcba.
Egy non figuratív kínai jeles látomás,
Az életemben ettől lesz nagy a változás.
Van egy tetkóm, köszi, hogy lehetek neked,
Szerelmet vallanék, ha nem őriznének időn is át a hegek.
Hozzászólások