Kikopás

Kikopott farmernadrágomban elkoptak a zsebek,

Nem tudom magamtól, hogy az úton merre van a remek.

Tehetségben gazdag, kérdésekben bővelkedő,

Elmesélt meséket mesél az élet, mint egy szerető.

Kiélt kövek szakadnak kikéretlenül a pillanatokba,

Megfázott egy plüssmaci, folyik kicsit az orra.

Kikopott egy foltom a nacimon,

Azt hittem egy fél órással kimosom,

De csak jobban elfakult a farosom.

Egy kicsit megfáztam, azt hittem jó lesz egy kis sólet,

Nem is gondoltam, hogy a fejemben baszd meg ma ekkora show lesz.

Átáztak a körök, amiket futottam,

Kértem egy kávét, de a sütibe nem is haraptam.

Találtam egy elmeroggyant versikét,

Azt hiszed egyedi vagy mint a hópihék.

Kikopott az asztalomon a könyököm helye,

Elhasználtsággal kérkedne a négylábú tartó fedele,

Ha lenne egy belevaló lelke.

Olyan felesleges akarok lenni mint ez a vers,

Miközben nem elég a világhíremnek egy picassói terc.

Azt hiszem néha vak vagyok és süket,

Felvettem, de rég nem hordom a dzsekidet.

Kiélt botrányok ihlette szabályokat szegek meg,

Hogy hányas a kabátod, nekem teljesen mindegy.

Úgy ellopom, mint az idő a gatyádba belemosott zsepidet.