Egy váratlan utazásba rejtett örök kérdés,
Nincs bennem több, csak ami kevés.
Letöltöm, aztán kiöntöm mielőtt magamba döntöm,
Ami igazán nagy, sokszor csak pöttöm,
Ha fáj a lelked, nincs olyan hely, ami nem börtön.
Részeg vagyok, ha arra gondolok,
Mit kaphattam, amit a világ nem adott.
Rímeket keresve, beleesve a percbe,
Egy pillanatot megszeretve,
Nem maradt semmi nekem, ami enyhe.
Gőzölög a világ és én elalélok,
Jó, lehet hamisak, de vannak a gitáromon húrok.
Hozzászólások