Flancolt kalap és párizsi kelme,
Lennék a vacsorád, ha megennél desszertre.
Mozgás és óhajtás, az elegancia mitől más?
Egy hegynyi faszon áll a képmutatás.
Katartikus vaklárma kezdődik körülöttem,
Mert elfelejtettem, hogy vállalhatatlan szinte minden tettem,
Utána várj egy percet szelíden, amíg letakarítalak kedvesem.
Kibírom a neked adott vágyakba fürdetett csillagok fényében megunásig terjedő zenét,
De ha nem tetszik majd, akkor kérlek kérj már elnézést.
Veress Endrei utcasarkon hagyott kemény kötésű verseskötet,
Felolvasnám, de nézd meg, egy szavát sem érted…
Ha átlendülök az alkonyán mégis az értelmemnek,
Ha lassan befogadom a hideg, kínzó ihletet,
Sajnálom, akkor sem értelek.
Azt hinnéd foltos ágyad beveted,
De neked még így is sok a képzőművészet.
Tudod melyik? Jah nem? Az az úgy nevezett.
Lassan, ha nem bánod, magamtól mentsél már meg!
Hozzászólások