Szeretném, ha étkezés közben az étkezésre figyelnék és nem a telefonomra.
Szeretnék fontos lenni, de nem annyira, hogy feladatokat adjatok, csak annyira, hogy tudjam, nem tudtok nélkülözni. De közben tudjatok, csak mégse.
Nagyon szeretném nagyon szeretni magam.
Nagyon szeretnék nem dühös lenni a semmiért és főleg nagyon szeretnék nem dühös lenni a valamiért. Tudod, amikor jogos lenne, de nem tombolsz.
Szeretném, ha mindig jól esne egy cigi, de ha nem mindig akarnék rágyújtani annak ellenére, hogy jól esik a cigi. Főleg, ha rosszul esik.
Szeretném, ha reggel hálát tudnék adni a családom és magam miatt, a testem miatt és az életem miatt.
Szeretném, ha nem lennének visszatérő gondolataim, amik ártanak nekem. Főleg azt nem szeretném, ha ezek nem már reggel jönnének.
Szeretném ha mindig karcolna a meditáció és ha néha nem nézném meg az üzijeim közben.
Szeretném, ha mindenkit kicsit jobban szerethetnék és ha mindenki, kicsit jobban szeretne.
Szeretném, ha nem érdekelne, hogy ki mennyire szeret, csak én szerethessek.
Szeretnék egy ilyen nagyon jó srác lenni, de olyan, akit vagy nem vernek át mindig, vagy ha igen, akkor az nem zavarja.
Szeretném, ha szeretnének és ha közben békén hagynának, de csak annyira, hogy ne érezzem magam elhanyagolva.
Szeretném, ha tudnám, hogy gondolsz rám, de nem úgy tudnám meg, hogy pl. felhívsz vagy ilyesmi, csak elhinném az életnek, vagy neked korábbról.
Szeretném, ha bíznék a sorsban és benned, bennetek, magamban.
Szeretném, ha mindig jó lenne a közérzetem, de nem annyira, hogy bepörögjek tőle, hogy aztán energiadúsan rossz döntéseket hozzak, amiktől a lelki vagy testi közérzetem ismét rossz lesz.
Szeretném, ha nem egy hullámvasúton ülnék, vagy legalább ha be lennék kötve amikor zuhanok. Vagy ugye, legalább ha zuhanok, akkor elhiggyem, hogy be vagyok kötve, vagy azt, hogy nem esek ki.
Szeretném, ha még többet olvasnék, ha kevesebbet scrollolnám a telóm és ha ritkábban írnék neked csak azért, hogy kapjak egy üzinyi dopamint a nap elteléséhez. Azt is szeretném ha te írnál előbb és nem én, csak ne tolakodjál, mert nem írok vissza.
Szeretném, ha én lehetnék az, akire felnézek és nem az, akire szeretném ha felnéznél te. Szeretném, ha nem érdekelne, hogy te felnézel-e rám, csak az, hogy én felnézek-e magamra és rád.
Szeretném a stabilitást, de nem az unalomig, csak addig, amíg hordozza a maga izgalmát. És értem, hogy a stabilitásnak nincsen izgalma, de azért csak hordozza.
Szeretném, ha egészségesebben ennék, ha kevesebbet innék és ha ritkábban kívánnám a rántott húst. Vagy kívánjam, de egyem salátával ne csónak burival meg tartárral. Kedden, munkaebédre. Meg szerdán. Meg még legalább két nap a héten…
Szeretném, ha nem szeretném annyira a nosztalgia kiflit, hogy adjak értem több száz forintot a Lidl-ben.
Szeretnék kevesebbet a Lidl-be járni, vagy eredményesebben járni, vagy legalább azt, hogy azt vegyem meg, ami kell. És kevesebb nosztalgia kiflit.
Szeretném, ha mindig jó döntéseket hoznék, és elég lenne, ha tényleg elhinném, hogy az jó döntés, amit hozok. Vagy ha elhinném Feldmárnak, hogy nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés van.
Szeretnék hinni: neked vagy nekem, a Feldmárnak vagy Petersonnak, Marcus Aurelisunak vagy Arisztippoposznak, valamelyik szentírásnak vagy Nietzsche Antikrisztusának, a jobb vagy a bal oldalnak, egy progresszív influenszernek vagy egy mizantróp esztétának. Tehát szeretném, ha nem kételkednék minden egyes nap abban, hogy mi a jó és mi a rendben és mi az egész, mi a rész és mi a sok és mi a kevés és mi a faszom.
Szeretném, ha nem verném át magam.
Szeretnék a pillanatban ragadni, de úgy, hogy értsem a múltat és szeretnék tervezni, de úgy, hogy ne szarjam össze magam a jövőtől.
Szeretnék tehetséges lenni, amolyan isten adta, akinek nem kellene szorgalom, de azért szorgalmas.
Szeretnék bátor lenni, annyira, hogy ne féljek a baromságoktól, de felkészüljek a reális veszélyekre. Ha már itt tartunk jó lenne tudni, hogy mi a reális veszély és mi az a baromság. Jó lenne a jövőbe látni, de csak annyira, hogy hadd legyek nyugodt.
Szeretném, ha tudnék időt utazni és egyeztetni azokkal akiket megbántottam és még egyszer megölelni azokat akiket nem tudok. De azokat is szívesen megölelném, akiket megbántottam, ha hagynák.
Szeretném tudni a válaszokat a kérdésekre és ha a válaszok fájóak, szeretném könnyen viselni megkapásukat.
Szeretnék annyira okos lenni, hogy buta akarjak lenni, nem pedig az a buta, aki okosabb.
Szeretném tudni a választ arra, ha nem szeretnék ennyi mindent, akkor mit szeretnék.
Nagyon szeretnék nem ennyi mindent szeretni, mert ez sok.
Szeretnék pezsgőtabinak öltözve feloldódni, egy amplitúdón rezegni a világmindenség életadó velejével egy teli életen át és bárgyú, örömteli mosolyok közepette megköszönni az univerzumnak, hogy adott egy csókot.
Szeress élet, hogy szerethesslek. Hadd szeresselek, hogy szerethess.
Hozzászólások