Elborzaszt, hogy mennyire élvezem,
egy kiadatlan késhegyem élezem egy fiókba heverő versemen,
Úristen, nem is látom a végét, annyira keskeny az értelem,
Akció és reakció, kicsi harsona és magas kuckó,
Mit tegyek, hogy megtehessem azt, ami valóban mérvadó?
Kiégett és bátortalan idegen,
Egy díszem fejtem a kifüstölt fejemen,
Rakd meg tétnek szerelem,
Átlátszó az életem…
Azt sem tudom a boltban sört mért vettem,
Ha egyszer nem látom a tettemen,
Hogy a hallgatólagos engedélyt a sors élésére mikor vette vissza az isten…
Hajnali és hét eleji állomáson a ködben edződött kis vonatocska,
Álmosan a homályba az orrát fújja,
A gőz kiszökik, a lélegzet a peronon marad,
Hétfő: tőlem elakad a szavad!
Hozzászólások