Olyan rossz a kedvem,
Hogy egy mosolyt kell reggel a kávémhoz streamelnem.
De megosztom Veled, legyen min csámcsogni,
Hadd dolgozzon a hüvelykujammal a bennem élő wannabe.
Görgetek és haladok, egyre mélyebbre, pedig sehol a deep web,
Nem kell a fantázia, engem egy .hu-s admin is szét szed.
Már fáradok, az agyam lassan bezárja a kaput,
Erre egy emlékben éberségnek nyit ajtót a facebook.
Látom, ahogy 2015-ben nevetek egy képen és csak úgy arconbasz a hangulata,
Egy hamutartó a bal sarokban füstöl, spanok, nevetés, pia.
Nézem a dátumot, 4 éve történt, és mennyire más volt minden,
Sovány voltam, vidám, piáltam meg nevettem, mi történt velem?
Aztán gondolkozni kezdek, nem volt ott néhány tragédia, legalább egy kicsi?
Halálesetek, a családban elfolyt könnyek, egy kis somfordáló reality?
Úgy vagyunk a múlt képeivel mint a firissekkel csupán,
A múltat színezni könnyebb, de a jelent se nehéz igazán.
112 like, ennyit ér egy olyan évből a képem,
Amikor reggelente azért keltem fel, hogy a fiókba hányjam a szívem.
Ennyit kaptam akkor, amikor könyörögtem azért, hogy a fájdalomtól menekülve,
Egy ember hadd haljon meg, a fájdalom nélkül eltemetve.
Tehát az évem bozasztó volt, a képemet övező valóság a neten tabu,
Nem tudom, hogy a like-od vagy a sharing-e a nagyobb kamu.
Vajon egy like elválaszt egy sör-xanax kombótól,
vagy egy sör-xanax választ el, hogy betageljelek, baszd meg attól?
Miközben folyik a like, úgy érzed nem süt a társadalmi közöny,
De hány kbyte egy csepp könny?
Mi az értéke ennek az elismerés gyárnak?
Ha like-ot kapsz arra, hogy nyaralsz, meg arra, ha eltemeted anyádat.
Amúgy, mi közöm van ahhoz, hogy anyádat mikor temeted?
Paraszt vagyok, ha like nélkül csak tovább görgetek?
Vajon a like-okkal a jó, vagy a rossz érzésem veszed meg?
Ha nem kapok eleget, rendes ember lehetek?
Ha kapok eleget, veled mire mehetek?
Miért kellenél te magad, ha van 112 like-om,
Én jól vagyok, ezt a monitoron világosan látom.
Persze felmerül bestiálisan a homályból egy túl beteg idea:
Lellétől Mariboron át vigyorogva, Prágától Bangladesig hol esik útba Bora Bora?
És jobban esett a kókuszkoktélnál a Pista bácsi bora…
Ha sok like-om van, te irigykedsz, tehát olyan jó nekem, hogy neked már rossz,
Így a te bajodból kapok örömet, amitől meg ne fossz.
Mégis csak te kellesz, a te gondolatod, a te érzelmed a te ízed, véleményed,
de egy poszttal elhallgatom előled,
Mert arról az enyém, hogy vagyok, a like-od nélkül semmit sem érhet.
Kit érdekel a tenger, a Balaton illata, egy ölelés értéke egy puszi az arcra,
Azt élvezem, ha te látod és irigykedve gondolsz arra a pillanatra,
Amikor az élet velem csókolózhatna.
Ha, ha, ha, hahahahahahaha.
Feltételesmódban röhög rajtad egy dual-mega-pixel faszom kamera.
Tudom, az irónia is régimódi, maradi vagyok és a szociális médiát rendesen nem vágom,
De ha szebben mutat a telód téged, mint én azt a szememmel láthatom,
Akkor az ölelésbe is egy megapixel jön, amikor karjaim széttárom?
Hozzászólások