A szerelmi bánat egy olyan rád tapadt gyász,
Amitől nem látod önmagad kárát, aranyát, varázsát, sem a másik szavát, csak magadba rejtesz mosogatólevelet, hadd igyák.
A szerelmi bánat csak egy vihar, ami még akkor is ha megfontolt,
Ha éppen nagyon kitombolt és félretolt,
akkor is csak átlátszóra veretett ócska kis szív-sport,
amin nincsen baszd meg szín folt.
A szerelmi bánat csak egy puszta sivársággal telepakolt gyár,
Ahol azon agyaltál, van-e melletted tál, amibe hányhatnál,
hátha tovább is folyhatnál annál, mint amit magadról gondolnál,
de azt se tudod mi van, te madár…
A szerelmi bánat olyan mint egy nagyon becsukott könyv,
Amin ül a közöny és a sok félreértett könny,
de nem az öröm, csak egy pohár amibe a bort hiába töltöm
abban meg nem lesz köszönöm.
A szerelmi bánat olyan mint egy folyó,
Amin úszik egy party-hajó, miközben rád meg esik a hó,
amíg az agyadba repül egy golyó, ott megdögleni sem volna jó,
a szívednek mint a vámpírnak: jól áll a karó.
A szerelmi bánat olyan mint a naplemente,
Amit nem látsz mert már este kereste, azt amiről azt hitte szerette,
pedig addig is volt ideje, de nem hajolt be eléje,
lesz aranyhíd majd a faszodon se estére.
A szerelmi bánat olyan határtalan mint a csillagos ég,
Egy száguldó autó amin nincsen fék, ahogy a jellemedben sincs elég,
a lelked betépve elég, összesen is kevés a lét.
A szerelmi bánat olyan mint egy metropolisz,
Egy benned dobbanva pulzáló akropolisz, ahova egy olyan metró visz,
amit egy isten vezet amiben mindenki hisz.
A szerelmi bánat olyan mint egy lezárt bilincs rajtad a celládban,
Rászorulva olyan szakadtan, mint egy tűsarkú cipő ami csak a kurván van,
a padlóra mint a fika heversz odatapadtan.
A szerelmi bánat olyan mint egy vers elbaszott ragozással,
Egy töltelékmondatnyi felesleges perc tele dadogással,
egy másra hagyott örökség tele adóssággal,
Várlak spanom akkor azzal, tudod olyan elakadt depresszió-szaggal.
Hozzászólások