Ahogy egy elektornikus érzés,
úgy csap belém a kérdés, ami inkább kérés,
szigorral, ahogy meghoznak egy bírósági végzést:
Jobban hallod az elejét, ha nem látod még a végét.
Elodázott percek mentén kelt múltbéli búgás a füledben,
De csak kérnem, csak adnom többet ne kelljen.
Őszinte tudod ki lehet? Egyedül a költeményem.
Vajon költ-e mélyen, a kövér énem,
Miközben a jelenben egy pohár borral a kezemben lassan merengem,
Egykori énem, milyen jövő felé néz meredten?
Az életet enni de szeretem?!
Istenem.
Megölelek egy percet, amit sokszor öleltem már,
De olyan régen volt a 2007-es nyár,
Nem is tudom már, hol van az a gitár,
Amelyiknek egy G-dúrja egy Balaton party fa mellet visszhangozva vár,
Emlékszel arra, amikor az élet simogat, de nem kiabál?
Szívdobbanásnyi életérzés mellet megbúgott szívbeverés,
Ellocsolt, izzadtsággal teli hullámok között egy beverés,
Még nem volt internet, de már untuk a tévét.
Izzó nyári illatok kvázi torpedója csak úgy szaggatott,
Katartikus képzelgések szaga a lila-akáccal összefogott,
És egy életnyi örömöt a fiatalságból nekem ajándékul ott hagyott.
A világ a vállamon, még nem teher az, ami véges,
Nem akarlak érteni, nem is vagy nekem súly te élet,
Csak ne érj véget, illetve ha de, egy fröccsöt még tölts kérlek.
Drága barátom, olyan vagy mint a parázs a cigarettámon,
Izzik a hangulatom és az utam jobban tudom, mint bárki itt a keleti-nyugaton,
Úgy szeretek merengeni a múlton.
Nekem nem kell több, csak egy életérzés, ami vadul szakít azzal ami kevés,
Nekem nem kell más csak egy illat, egy pohár bor és egy cigaretta,
És tudja a szívem, hogy melyik dobbanással mi a dolga…
Életem, ahogy eddig, szeress kérlek engem dadogva,
Az ókori legendákat fújva,
Csapongva,
Amíg korsót meríthetek a múltba,
Addig nem zavar, ha a világ sokszor durva…
Mert a megtöltött korsóm pontosan olyan részeggé tesz ma,
Ahogy mindig élem, ölelem és tartom ezt a csodás életet a karomba’.
I
Hozzászólások