Egy budapesti resti, könyöklőjén egy plecsni,
Azt kérdi merre menjen ki, de csak figyel, pici ciki.
Egy szegedi szerelem nevet egy Tiszában felejtett viccen,
Álmatag, de verekszik a hajnallal a folyó délcegen.
Egy debreceni debreceni nem bír átsülni,
Egy kisfröccs mellett fog félig megvágva kihűlni.
Egy balatoni maratoni futásban átizzadt trikó figyel a fogason,
Egy letépett fejű plüssmackó nevet a mosatlan ruhadarabon.
Egy leplezetlenül kibérelt villamos koszolódik egy felszedett sínen,
Még hogy pesten nincs nagy szerelem mesterem.
Egy diósi briós pihen egy szalvétányi csendecskében,
Roppanó mosoly szaggatja a szívem éppen,
De miért érdeklem ha kérdem, hogy nem is kértem, ez az én vétkem?
Miért írom ha csak egy hamu marad és egy elejtett szóviccem, meg a sliccem.
Az egymásra rímel, hogy választhatatlanul szeretem és isten?
Keress már egy rendes verset és menj el innen!
Egy pécsi légyszi csattan egy újkeleti macskakövön,
Átázik a versemen a kamu-öröm.
Hozzászólások