READY TO GO, avagy az ultra rövid terápia

Van, hogy elüt, inkább elbasz egy kamion kettőszázzal, aztán beleakad a ruhád, illetve beleakasztja a ruhádat magába a kamion és vonszolni kezd az úton. Ha figyelsz, bírod a fájdalmat, kitartó vagy és elég bátor, akkor ez a kamion egy napfényes tengerpartra vonszol, ahol a sebeid begyógyulnak, azok is, amelyekről nem tudtad, hogy léteznek. Ilyen az ultrarövid terápia. Gyors, impulzív, kétséget kizáró. Váratlan, meghatározó, kellemetlen, hidegrázós, jótékony, kiegyensúlyozott és fékevesztett. Minden, amiről egy éhes elme álmodik. Minden, amiért egy fájó szív enni kér. Fondorlatos, pofon egyszerű, kétségek közötti biztos pont. Nem lehet hova ezt fokozni, legalábbis ezt hiszed a felénél, de lehet. Egy picit, ha fogod is a kötelet, biztosan elengeded, amikor megkaparint a tisztulás lehetősége, a béke és a szeretet illata. A kötél elengedése pedig mennyei, mert zuhanni kezdesz és jobb, ha nem nyúlsz semmi után, amit magaddal rántanál, csak ess. Biztosan lesz egy alja, ahol majd megveted a lábad, addig innen úgysem mész sehova. Ezt be kell fejezni, ultraröviden. A UT egy bomba, ami csak akkor nem robbant darabokra, ha engeded neki, hogy felrobbantson. Egy univerzális gyorstöltő a lelkedhez. Jobban szeretnél lenni, vagy megérteni valamit? Dugd rá magad aztán kapaszkodj. Ha pedig el tudtál menni oda, ahol a lelked morajló mélységében él a fájdalom, a vesztéség, vagy egyéb szenvedésed, akkor meggyógyítod magad. Nem örökre, nem végérvényesen, de biztosan, de jobban, de értelmesebben. Aztán ha kidobtad a zsepiket, megvigasztaltad magad és előre léptél, csak úgy mehetsz a dolgodra, mert ha ez a világ nem is, de a saját világod sokkal jobban a tied lesz, mint valaha volt. Aztán nincs más tényleg, mint előre: ready to go, itt vagyok világ, szeretlek!