A szerelem nem teljesülhet be, az a lényege. Hiába vagyunk szerelmesek kölcsönösen, éppen a másik iránti kielégíthetetlen vágy rabjai leszünk akkor is, amikor megkapjuk egymást. Az élet állandó kettősségének újabb megnyilvánulása ez az ellentét: mindennél jobban kell, én is kellek neki, mindennél jobban odaadom magam és mindennél jobban megkapom őt, de nem az enyém és én nem vagyok az övé, hiába adtuk és kaptuk meg, az odaadás csak benzin a lángokra és a csöpögő, mindent felborító vágy izzik, amíg páragőzzé vagy haraggá nem válik. Ennek ellenére azt hiszem, ha valaki volt 18-20 évesen kölcsönösen szerelmes valakibe és megélték egymás iránt a csillapíthatatlan, fiatal, csapongó, kielégíthetetlen, őrültségnél is őrültebb vágyat, az nyugodtan meghalhat bármikor, mert az élete biztosan bővelkedett egy olyan ajándékban, amiért érdemes volt megszületnie. Ebből a szempontból is eszméletlenül szerencsés a sorsom. Hihetetlenül szerencsés, hiszen voltam szerelmes a Balatonon 18 évesen és azt hiszem egyfajtaképpen 21-re húzva lapot, eközben voltam szerelmes a Balatonba is. A balatoni szerelmem és a lány, akit szerettem pedig eszméletlen csodásan egészítette ki egymást, amíg jártunk és keltünk a helyszíneken, amik azzá tettek, aki most vagyok.
Én vagyok a színe,
A hajnali dér felett párolgó gőze,
A madarak és a viharok éles hangja,
A rekkenő hőség izzó illata.
Én vagyok a földutakká kopó parti útra ragadt kosz,
Én vagyok a restiben a haverod,
aki még egy fröccsöt hoz.
A vonatok késésének minden perce,
A fenyvesi peron vas szaga, a zánkai békák brekegése.
Aszófőre zuhanó pécselyi árnyék,
Salföld íze, Szemes lelke, világosi emlék.
Velem mélyül a tihanyi árok,
Engem láttok, ha a hajókra hiába vártok,
Én vagyok az arany- és a késő júliusi vérhíd,
A lángosodon a tejföl, amiben gázolsz térdig.
A nyár közepi hőségként a vízet a tóból merem ki,
Velem csókolózol a hegyen, amíg hallgat Akali.
Révfülöpön a kilátóból nézlek, ahogy napozol a parton,
Bakonyi szélként a vágyat a füledbe dorombolom.
Balatonhenyén fekszem a szőlőillatban,
Keszthelyen kérem ki a bort, ami abból van.
Mint ritmus, mi átjár, hívlak a hullámok körtáncára,
Vakon avatlak be a teremtés minden balatoni titkába.
A Kajár Keremet kísérjen utadon,
Szeretve szeress, szeretve szeretlek drága Balaton.
Hozzászólások